Tárgysátor, tárgyasztal, vagy egyik sem?

Akik tárgyfotózással szeretnének foglalkozni gyakran „hajtanak” egy tárgysátorra. Mert az relatíve olcsó. Sokaknak vágyálma egy tárgyasztal, de az drága. Aki profi, az meg sok esetben egyiket sem használja. Mi akkor az igazság?

Tárgysátor fekete maszkolókkal, középen fehér vászon-háttérrel (Forrás: phottix.com)

A tárgyasztal már picit más tészta. Lényege, hogy jobban tudjuk irányítani a világításunkat, hiszen körbepakolhatjuk lámpákkal, derítőlapokkal, és sokféle fényformálót használhatunk a tárgy megvilágításához. Itt viszont meg kell említeni 1-2 dolgot. Az egyik, hogy a tárgyasztal is alapvetően a fehér, ún. végtelenített háttérről szól, vagyis ideális esetben a lefotózott tárgy nem vet árnyékot, nincs horizont a képen, értsd lebeg a fehér semmiben. Ha nem ilyen fotót szeretnénk, akkor sok esetben a tárgyasztal nem a mi eszközünk. Ha a termék egyszerű bemutatása a cél, akkor helyben vagyunk, ha dizájnos imagefotót szeretnénk, akkor másfelé kell keresgéljünk. Tárgyasztal esetében nem olyan egyszerű egyébként a végtelen fehér háttér előidézése, ugyanis a lényege az, hogy a felülete féligáteresztő műanyagból készül, vagyis át kell világítani. Ezzel két probléma szokott lenni. Az egyik, hogy nem olyan egyszerű egyenletesen átvilágítani, hiszen külön fényforrás kell az aljának és külön a kb 45 fokban döntött hátuljának, ráadásul a kanyarulatban egyik sem úgy világít, ahogy kellene (ergo látszik a fotón, hogy a kanyarulat sötétebb, mint az asztal és a hátlapja). Persze meg lehet csinálni, de kísérletezést, gyakorlatot igényel, olykor több lámpát is, mint kettő és valljuk be szöszmötölős (igaz a tárgyfotózás alapvetően ilyen sportág). Ha nagyobb méretű a tárgyunk, akkor arra is figyelnünk kell, hogy a tárgyasztal egyenletesen legyen kivilágítva, vagyis ne csak a közepe, hanem a szélei is. Ezt sem olyan egyszerű megoldani, mert a lábai/kerete/hasmagassága miatt csak korlátozott méretű fényformáló fér el alatta, illetve korlátozott távolságba helyezhetjük el a vakut, emiatt gyakori probléma, hogy az asztal közepén van egy fényfoltunk, a szélei felé pedig leesik a fény, így sötétebb lesz.
Eddig az első probléma a kettőből. A második probléma az szokott lenni, hogy mivel a tárgyasztalt alulról átvilágítjuk, a tárgy alatti felület (asztallap) saját fénnyel bír, magyarán alulról megvilágítja a tárgyat. Ha a tárgyunk erősen áttetsző, ez problémát jelenthet, mert eltűnik a képről, ha nem is teljesen, de értékes részletei veszhetnek el. Ha nem áttetsző, akkor is ügyelni kell arra, hogy mikor emeljük az asztallapot átvilágító fényforrás erejét – hogy minél fehérebb hátteret kapjunk a fotón -, ne essünk abba a hibába, hogy az alulról jövő fény erősebb, mint a felülről jövő, így a tárgy alja több fényt kap, mint a teteje. Sokat fotóztam már tárgyasztallal, de mindig is utáltam, és a vége mindig az lett, hogy a tárgy körüli fehér területet Photoshopban kellett kihúzni igazán fehérre tökölődős maszkolással, főleg nagyobb méretű tárgyaknál, ahol az asztal szélei már nem voltak kellően átvilágítva.

További hátránya tárgyasztalnak, hogy formájából, szélességéből adódóan nem tudjuk körbepakolni kompromisszum nélkül a rajta lévő tárgyat lámpákkal, derítőlapokkal. Üvegfotónál, tükröződő tárgyaknál szokás figyelni arra, hogy a fénycsíkok végigfussanak a tárgyon, ez tárgyasztallal kivitelezhetetlen, mert a tárgy alján már az asztal felülete fog tükröződni.

Abban az esetben, ha a hátteret és a tárgyat (akár fehér háttér esetén is) külön-külön akarjuk megvilágítani, felejtsük el a tárgysátrat és a tárgyasztalt, ugyanis mindkét esetben tükörződni fog a tárgyunkon a sátor/asztal saját vagy visszavert fénye. Ha teljes egészében kontroll alatt akarjuk tartani a tárgyunk megvilágítását, alternatív módszerre lesz szükségünk. Tehetjük állványra, sötét asztalkára, tükröződő felületre, felfüggeszthetjük damillal, felfogathatjuk csipesszel…csak a képzelet és a szükség szab határt, a lényeg, hogy külön kezeljük a háttértől. Ha nem akarjuk, hogy tükröződjön a háttér a tárgyon, helyezzük messze tőle és toljuk össze a teret teleobjektívvel.

Íme néhány elkövethető hiba, amiről beszéltem:

Áttetsző tárgy esetén bajban lehetünk: a hamutál részletei elvesznek, ha fehérre akarjuk kihozni a háttér színét, ráadásul még így sem sikerült tejesen fehérre, az alul látható, korrigált kép alja még mindig szürke, mert a tárgyasztal nem volt egyenletesen kivilágítva.

Nem egyenletesen kivilágított tárgyasztal: a felső (hátsó) rész világosabb, mint az asztal előterében lévő része. További probléma, hogy az aktív fényű asztal átvilágítja a textíliát.

Az alábbihoz hasonló fotót például lehetetlen tárgyasztalon, vagy tárgysátorban elkészíteni. Tükröződő felület, külön világított háttér és precíz, többlámpás világítás szükséges hozzá különféle fényformálókkal:

Forrás: Rézangyal koktél katalógus, Fotó: Gálos Viktor

A klasszikus borospalack fotókat is rendszerint állványra helyezett üveggel készítik el, majd kiretusálják az állványt az üveg alól, a napszemüvegeket, órákat pedig gyakran damil segítségével lebegtetik.

Láthatjuk tehát, hogy mindegyik módszernek megvan a maga helye és egyik sem univerzális megoldás. Ha kisebb tárgyakat fotózunk, sokat kell egymás után, és nincs szükség világítási truvájra, akkor ott a tárgysátor. Ha kicsit nagyobb a tárgy, vagy némileg egyedi világításra van igény, jó lehet egy tárgyasztal. Ha azonban „fancy” dekorvilágítást akarunk produkálni, kénytelenk leszünk egyedi módszereket alkalmazni.