Még hogy a tárgyfotó nem mozog…

Egy hazai üzletlánc termékcsomagolására kellett kolbászt fotóznom. Felvágom szépen, elhelyezem a fatányéron. Leteszem a fehérháttérre, sima hugarocell, úgyis körbe lesz vágva. Beállítom a kamera szöget, csinálok egy főfényt, szépen hátulról súrlóban, kihozza a kolbász texturáját. Kajafotónak jól áll. Túl kemény. Behozok egy pausz keretet, odaállítom, és rácsipeszelem egy állványra. Derítésnek berakok egy fehér lapot, de kevésnek bizonyul. Elé teszek egy rendszervakut, ami a fehér lapra villan, 2-3 expoból beállítom a fényerejét, így már jó lesz. Kompozíció elkészítése 10 perc, bevilágítás 15-20 perc. Kéne még valami. Dekoráció. A feleségem áldott állapotban van, odafigyel az étkezésére, így mindig van otthon zöldség. Nyitom a hűtőt, hát pont elfogyott. Átszólok a szomszédnak, adjon már két szem paradicsomot, betenném a kolbász mellé, pár kattintás és adom vissza. Szomszéd jön, odaadja a paradicsomot és elkezd mesélni a helyi szemétszállításról, hogy milyen konstrukcióra fizessen elő, én milyet fizetek és mennyiért. Hamar elköszöntem mondván dolgozom, és megyek vissza a kolbászhoz. Máltai selyemkutya típusú ebünk fent a „tárgyasztalon”, és vígan eszi a fotóalanyomat. Még hogy a tárgyfotó nem mozog… Azt se tudtam sírjak-e vagy nevessek. 😀

Aztán a macskák is szemet vetettek a kompozícióra, ezt már muszáj volt megörökíteni. Most van egy kolbászra pályázó szépen bevilágított házimacskám. Amikor a kajafotó átmegy természetfotózásba. Etetőnél… Máté Bence elbújhat. 😀